itt van egy kép MTA ITI

Kultusz és fordítás:
a fordítás és a külföldi recepció szerepe az alkotói imázsformálásban és a kultuszképződésben – szimpozium

2006. június 2., 14 óra

MTA Irodalomtudomnyi Intézet (1118 Budapest, Ménesi út 11–13.), Tanácsterem

A szimpózium a Kultusz, identitás, imázs – A kultuszok társadalmi működőképességének elméleti és történeti aspektusai című OTKA-kutatás (T047362) nyitott rendezvénye: a kutatócsoport tagjai számítanak más kutatásokban részt vevő kollégák együttműködésére is, mind a beszélgetést megelőző 20 perces előadások, mind pedig az eszmecsere tekintetében. A szimpózium egy sorozatba illeszkedik. Az első rendezvény Kötetrend, peritextus, imázsformálás címmel 2005. április 29-én volt az Irodalomtudományi Intézetben, Porkoláb Tibor szervezte. A második, Festmény, szobor fénykép: az író képi megjelenésének/megjelenítésének szerepe az imázsteremtésben című szimpózium a Petőfi Irodalmi Múzeumban volt 2005. június 17-én, Kalla Zsuzsa készítette elő.

Ez alkalommal azt a kérdést vetjük fel, milyen viszonyban állt, áll vagy állhat egymással alkotói kultusz és fordítás: létezhet-e szerzői kultusz a fordításon keresztül, elősegíti vagy gátolja a fordítás a kultuszképződést egy idegen nyelven író szerző alakja körül? Mi a szerepe a fordítónak? Létezik vagy létezhet-e egyáltalán fordítói kultusz? Hogyan járul hozzá a fordító a szerző új imázsának megteremtéséhez? Egyáltalán: fordítható-e a mű, a kultusz vagy a szerzői imázs, s milyen kánonképződési kérdéseket vet fel mindez?

A magyar irodalom mindig is igen gazdag volt kitűnő műfordítókban, nem véletlen tehát, hogy a fordításkutatásról számos tanulmánykötet jelent már meg Magyarországon (Rónay, 1968, Rába, 1969, Takács, 1973, Bart – Rákos, 1981, Bart - Klaudy, 1986, Korompay, 1988, Szegedy-Maszák, 1998, Imre – Józan – Kulcsár-Szabó – Szegedy-Maszák – Zsadányi, 2002, N. Kovács, 2004, Józan – Szegedy-Maszák, 2005), és több kutatóműhely foglalkozik vele jelenleg is. Ezen a péntek délutánon abba az irányba kívánjuk tágítani ezt a diskurzust, amit a kultuszkutatás új szempontként a meglévők mellé sorakoztathat, s amit leginkább Dávidházi Péter magyar (1989) és angol nyelvű, átdolgozott könyve (1998) reprezentál a magyarországi Shakespeare-kultusz vizsgálatával. Ideje lenne tehát megvizsgálni kultusz és fordítás viszonyát a magyar irodalomban - előbb a felvezető előadásokban konkrét esetek vagy kérdéskörök kapcsán, ezt követően valamennyi részvevő számára nyitott beszélgetés formájában.

Tisztelettel:

a Kultusz, identitás, imázs-program kutatói munkaközössége

Szervező: Modern Magyar Irodalmi Osztály; Bircsák Anikó