Emlékezet és devóció a régi magyar irodalomban

Kolozsvár, 2006. május 24–27.

Tudományos tanácskozás

A 2006. május 24–27. között megrendezendő régi magyar irodalomtörténeti konferencia színhelye rendhagyó módon Kolozsvár lesz. Tekintettel a régió irodalmi tradíciójára, amely nemcsak földrajzi, hanem szellemi-kulturális és felekezeti-nyelvi értelemben egyaránt sajátos, témaválasztásunk egy igen aktuális problémakörre, a kora újkor emlékezéskultúrájára esett. Ennek megfelelően szakmai tanácskozásunk címe a következő lesz: Emlékezet és devóció a régi magyar irodalomban.

A téma kutatástörténetének már vázlatos szemléje is egyértelművé teszi, hogy a forráskiadás terén vannak eredményeink, az ezt követő kanonizációs folyamatok is végbementek, ám sem a történetírás, sem az irodalomtörténetírás nem vállalta a kiadott, kanonizált források monografikus feldolgozását. Továbbá nem hasznosult kielégítő módon az a nyugati historiográfiai gondolkodásban végbement látványos paradigmaváltás, amely mennyiségileg is számottevő eredményeket hozott, új szemléletű feldolgozások és monográfiák egész sorát hívta életre. A mikrotörténetek, a mindennapok története, a történelmi és kulturális alulnézetek, mentalitások és reprezentációk története szinte kizárólag az elméleti igényű dolgozatokban vált értelmezési szemponttá, és kevésbé van jelen az irodalomtörténeti munkákban. Az a fajta inter- és multidiszciplinaritás, amely a történetírást az antropológiához, szociológiához, pszichológiához, irodalomelmélethez közelítette a nyugat-európai tudományosságban, nem alakított ki összefüggő, tudományos munkálkodásban kifejeződő hazai gyakorlatot.

E megfontolások fényében találtuk időszerűnek az Erdélyben kifejezetten erős tradíciót megjelenítő témaválasztást, amely elgondolásunk szerint három pillérre épül: források, elméletek, kontextusok.

1. Források: bár a források feltárásán sok magyarországi és erdélyi műhely dolgozik, valójában még az elemi meghatározás szintjén is távol állunk az egyértelműségtől. A közkeletű elbeszélő forrás szakkifejezés korántsem problémátlan, hiszen egy eléggé nehezen megfogható műfaji kritériumot rögzít. Az emlékirat-irodalom terminus ugyanakkor szinte törvényszerűen a fikció és a feltétlen referencia (a tükrözött és/vagy a megjelenített valóság visszakereshetősége) szembeállításával találkozik, s ezt az újabb keletű elméletekben használatos írói-olvasói paktum sem oldja fel megnyugtatóan, sőt továbbra is megfoghatatlannak hagyja azokat a műfaji határokat, amelyek lehetővé tennék egy korpusz egyértelmű körülhatárolását. Ennek ellenére, anélkül, hogy végérvényesen tisztázni tudnánk ezeket az elméleti kérdéseket, szakmánk számára elvégezhető feladatnak gondoljuk a forrásfeltáró munka felgyorsítását és eddig nem érintett területekre való kiterjesztését. Magyarországi és erdélyi levéltárak, könyvtárak egész sorában találhatók olyan, zömmel kéziratos dokumentumok, amelyek elsőrenden számba veendők, majd sort kell keríteni közzétételükre is. Ezek a többnyire kolligátumokban vagy igen vegyes műfajú kézirategyüttesekben lappangó művek tematikusan a következő szempontok szerint rendezhetők:1. Források: bár a források feltárásán sok magyarországi és erdélyi műhely dolgozik, valójában még az elemi meghatározás szintjén is távol állunk az egyértelműségtől. A közkeletű elbeszélő forrás szakkifejezés korántsem problémátlan, hiszen egy eléggé nehezen megfogható műfaji kritériumot rögzít. Az emlékirat-irodalom terminus ugyanakkor szinte törvényszerűen a fikció és a feltétlen referencia (a tükrözött és/vagy a megjelenített valóság visszakereshetősége) szembeállításával találkozik, s ezt az újabb keletű elméletekben használatos írói-olvasói paktum sem oldja fel megnyugtatóan, sőt továbbra is megfoghatatlannak hagyja azokat a műfaji határokat, amelyek lehetővé tennék egy korpusz egyértelmű körülhatárolását. Ennek ellenére, anélkül, hogy végérvényesen tisztázni tudnánk ezeket az elméleti kérdéseket, szakmánk számára elvégezhető feladatnak gondoljuk a forrásfeltáró munka felgyorsítását és eddig nem érintett területekre való kiterjesztését. Magyarországi és erdélyi levéltárak, könyvtárak egész sorában találhatók olyan, zömmel kéziratos dokumentumok, amelyek elsőrenden számba veendők, majd sort kell keríteni közzétételükre is. Ezek a többnyire kolligátumokban vagy igen vegyes műfajú kézirategyüttesekben lappangó művek tematikusan a következő szempontok szerint rendezhetők:

• élet(ek) és/vagy történet(ek);
• emlék? irat? irodalom? és ellentmondásaik;
• a források természetéről: ismeretlenek, lappangóak, rendhagyóak;
• „teljes" élettörténetek és töredékek, kéziratos és korabeli publikált élettörténetek;
• emlékirat és történetírás;
• emlékirat és történetírás illetőleg módszertani, narratológiai, poétikai átfedéseik, különbségeik.

A konferencia szervezői rendkívül fontosnak tartják, hogy már a felkészülés szakaszában folyjanak ilyen munkálatok, az eszmecserétől további ösztönzéseket várnak, és azt remélik, hogy a rendezvénynek e tekintetben is lesz módszertani hozadéka.

2. Elméletek: a magyarországi irodalmi tudományosság elméletileg érzékeny személyiségeivel és műhelyeivel való párbeszéd szempontjából is kardinális kérdés, hogy mennyiben applikálhatóak az irodalomelméleti, néprajzi, antropológiai, pszichológiai stb. értelmezői modellek kora újkori magyar és latin szövegekre? Megszüntethető-e az a fentiekben már jelzett gyakorlat, hogy a kurrens elméletek illusztrációs anyagukat elsősorban a (poszt)modern narrációból (pl. regény) veszik, nem pedig a kora újkor kanonizált emlékirataiból? Témajavaslataink:

• applikálhatóság és illusztrációk;
• én-reprezentációk és eseményreprezentációk;
• történeti reprezentáció és referencialitás;
• narratológiai perspektívák;
• történeti-poétikai nézet: az emlékírás poétikája és retorikája;
• az élettörténet képlete(i): narratio de vita sua, argumenta a persona?
• emlékezési helyek (loci memoriae) és élettörténetek;
• narrációtechnika, minta, példatár, közhelyek.

3. Kontextus: e kérdéskör legalább két összefüggésben merülhet fel. Az egyik a szövegkontextus, az emlékiratot ugyanis intertextuálisan nemcsak a történetíráshoz, hanem a kalendáriumokba, bibliák és különféle könyvek szennylapjaira bejegyzett töredékekhez is kapcsolhatjuk. Másrészt számolnunk kell a kulturális kontextussal, amely kommunikációs és nyilvánosságmodelleket, textuális és non-textuális gesztusokat, hiedelmeket, erkölcsi normákat rendel az élettörténethez, illetve ennek elmondásához és megírásához. Témajavaslataink:

• intertextualitás: műfajon, kánonon kívüli találkozások, kontaminációk;
• írásbeliség, íráshasználat, írásantropológiai megfontolások és illusztrációk;
• kommunikációs és reprezentációs habitusok, életvitelbeli sajátosságok, intimitások, normák, devianciák;
• a kegyességgyakorlás és élettörténet-írás/mondás katolikus és protestáns konvenciói, egyéni kegyesség és a spiritualitásnak a konfesszionalizálódott Európában előnyben részesített közösségi formái, személy és közösség viszonya a devóció(k) horizontjában;
• kegyesség és hatalomgyakorlás (a kegyes élet mint példázat, a kegyes élet mint követendő minta);
• az élettörténet mint történelemteológia vagy gondviseléstörténet (motívumvilág, retorika);
• érzelmek, (lelki)állapotok kezelése/bemutatása a kegyességi hagyomány érv- és eszközrendszerével, ennek esetleges konfesszionális relevanciája;
• megtéréstörténetek, szenvedéstörténetek, mártírológiák, konfessziók, intelmek;
• az imádság mint élettörténet (imitáció, konfesszió);
• az őszinteség (sinceritas), a vallomás (confessio), a meztelenség (nuditas) alakzatai.

Az előadásokra szánt idő 15-20 perc. A fentiekből következik, hogy csak XVI-XVIII. századi, prózában írott forrásokról referáló előadásokat várunk.

*

A jelentkezési határidő: 2006. január 15. Az elfogadott előadások legfeljebb egy lapos kivonatait a 2. körlevélben megadott időpontra a memoarkonf@yahoo.com email-címre vagy az MTA Irodalomtudományi Inézetének címére várjuk (1118 Bp., Ménesi út 11-13.). A konferencia részvételi díja 2000 HUF, ami a helyszínen fizetendő ki. A szálláslehetőségekről, illetve a szállásfoglalás mikéntjéről a második körlevélben értesítünk mindenkit. Előzetesen lásd a mellékelt listát.

Kolozsvárt, 2005. november 15-én

Baráti üdvözlettel:

Jankovics József, osztályvezető; Egyed Emese, tanszékvezető; Gábor Csilla, a szervezőbizottság elnöke; Tóth Zsombor, tudományos titkár