Literatura
Az MTA Irodalomtudományi Intézetének volt egy fölöttébb sikeres folyóirata, a Kritika (1963–1971), melyet elirigyelt tőle Pándi Pál, a hatvanas–hetvenes évek magyar kulturális közéletének egyik meghatározó szereplője. A régi Kritika kemény (pártos) bírálatban részesült, s 1971 végén megszűnt. A következő évtől már a minden ízében megújult, ideológiailag kifogástalan, Pándi Pál által szerkesztett Kritika jutott el az olvasókhoz. De a korabeli kulturális kormányzat nem akart kockáztatni, s határozat született arról, hogy az Intézet másik folyóiratot kap helyette.
Így született meg az elbitorolt lap árnyékában a Literatura, jóval kevesebb jogosítvánnyal: kizárólag szépirodalommal és irodalomtudománnyal foglalkozhatott, s nem lehetett recenziós rovata. Tehát afféle belső szakmai fórumként tűrték meg, amelynek még az évfolyamát sem érdemes feltüntetni. Talán arra számítottak, hogy a kedvezőtlen feltételek miatt kedvüket vesztik a szerkesztők, s az új lap nem lesz hosszú életű. Szerencsére nem így történt. A Literatura túlélte a rendszerváltást is, Pándi Pált is.
A Literatura 1974-ben Sőtér István főszerkesztésében, Béládi Miklós felelős szerkesztésével indult, s főként az irodalmi modernség, a XX. századi magyar irodalom kérdéseinek vizsgálatát és az irodalomelméleti tájékozódást tekintette feladatának. Profilja kialakításában nagy része volt annak, hogy a megszüntetett régi Kritika szellemiségét kívánta képviselni. Szívesen adott helyet az új irodalmi jelenségekről és értelmezési módszerekről folytatott vitáknak. A Literatura kezdettől támogatta az új gimnáziumi oktatási reformot, az új irodalomtankönyvek megszületését és elfogadását.
1985-ben Bodnár György lett a főszerkesztő és Pomogáts Béla a felelős szerkesztő. A lap karaktere valamelyest módosult: nagyobb hangsúly esett a XX. századi magyar irodalomtörténet különféle irányzatainak felülvizsgálatára. Rendszeresen közölt olyan tematikus összeállításokat, amelyek egy-egy jelentősebb konferencia anyagát tartalmazták. Az Irodalom és politika, 1956 című, 1989. évi 1–2. szám, amely az 1956-os forradalmat előkészítő, valamint a forradalom idején született, részben publikálatlan irodalompolitikai dokumentumokat gyűjtötte egybe, a folyóirat mindmáig legsikeresebb száma volt.
1990-ben Pomogáts Béla vette át a lap főszerkesztését és Kulcsár Szabó Ernő a felelős szerkesztését. A Literatura profilja alapvetően módosult: döntően irodalomelméleti folyóirat kívánt lenni, s ezzel olyan útra lépett, aminek Magyarországon nincs előzménye, hagyománya. A lapnak jelentős szerepe lett az újabb iskolák, mindenekelőtt a hermeneutikai és recepcióesztétikai irányzatok eredményeinek ismertetésében és kritikai elemzésében. Minthogy a Literatura olvasói elsősorban az egyetemi hallgatók közül kerülnek ki, a lap szívesen közölte pályakezdők írásait is, kivált a Kulcsár Szabó Ernő vezette műhely ifjú tehetségeinek dolgozatait, illetve vitairatait.
2000-től Veres András a felelős szerkesztő, 2006-tól főszerkesztő s Bezeczky Gábor a felelős szerkesztő. A Literatura szerkesztésében Hajdu Péter, Kálmán C. György és Szolláth Dávid működik közre. Megmaradt ugyan a döntően irodalomelméleti profil, de kisebb módosulással, amennyiben helyet ad irodalomszociológiai, művelődéstörténeti és más rokonterületeket képviselő tanulmányoknak is. Elsősorban a legkiválóbb pályakezdők számára tartja fenn a „Műhely” rovatot (sőt arra is van példa, hogy az Országos Tudományos Diákköri Pályázaton nyertes írást leközöl). De ez a rovat arra is alkalmas, hogy bemutassa a különböző magyarországi műhelyeket, iskolákat (Pécstől Szegeden át Debrecenig). A rendszeres kritikai és szemlerovat is segíti az irodalomelmélet iránt érdeklődő olvasó tájékozódását.
A Literatura elsőként közölt fejezeteket a Szegedy-Maszák Mihály főszerkesztésében 2007-ben megjelent új magyar irodalomtörténetből (2003/4. szám), és teljes egészében közreadta az Intézet készülő kézikönyvének módszertanáról megrendezett vita anyagát (2006/2. szám). A Hollandiai Magyar Kulturális Évad, a “Hongarije aan Zee” keretében lehetőség nyílt arra, hogy a 2004/3–4. (tematikus) szám párhuzamosan jelenjen meg magyarul és angolul. A külföldi olvasó nemcsak a kortárs magyar irodalomról alkothatott képet belőle, hanem a harmincadik évfolyamánál tartó tudományos folyóirat szerzőinek és szerkesztőinek érdeklődéséről és vizsgálódási szempontjairól is.
Az utóbbi években egyre többször jelenik meg tematikus súlypontú vagy egy-egy konferencia anyagát is közlő szám. A kézikönyv munkálataival párhuzamosan minél több megvitatott szöveget igyekszik közzétenni a készülő harmadik (20. századi anyagot tartalmazó) kötetből. 2013-ban a folyóirat Literatura-díjat alapított az Országos Tudományos Diákköri Konferencián szereplő kiváló pályamunkák jutalmazására. (Először a 2013/3. számban jelent meg két díjazott munka.)