„Nem sűlyed az emberiség!”…
Album amicorum Szörényi László LX. születésnapjára

Az Olvasóhoz

Szeretnénk magunkat újra beleélni az Olvasó szerepébe. Úgy érezzük, Szörényi László erre szokott minket figyelmeztetni, hol tudatosan, hol csak úgy szófordulatként.

2005. március 22., azaz Szörényi László 60. születésnapja óta várakozik ez a gyűjtemény. Előtte hónapokig gyűltek az írások, ahogy a hasonló Festschrifteknél szokás, titokban. Már akkor láttuk, hogy nem akármilyen kötet lesz. Nemcsak a terjedelme alatt roppantunk néha össze szerkesztőtársaimmal, bár kétségtelen, hogy nyomdai úton szinte lehetetlen volna megjelentetni nagyszótárakat, lexikonokat megszégyenítő vastagsága miatt. Még nagyobb hatással volt ránk az, amilyen szerteágazó kép bontakozott ki az ünneplés okán. Akkoriban sajnos gyakran szembe kellett nézzünk Intézetünk bezárásának vagy kilakoltatásának rémképeivel, így az akadémiai és egyetemi műhelyekben dolgozó kollégák írásai – Szörényi Lászlónak szánt titkos üzeneteiken túl – írott tüntetésbe, panteisztikus hitvallásba torkolltak: igenis van irodalomtudomány, akadnak képviselői más tudományszakoknak, akik hitet tesznek mellette, a közösen kutatandó témákra éhesen vagy azokat már ízlelgetve, s dacolva minden nehézséggel. Így „hallgathatjuk” vegyeskari műként az eredetileg talán csak magánbeszédként fogant szövegeket az anekdotáktól a kőkemény mikrofilológián át korszakok feletti irodalomelméleti-esztétikai kérdésekig. Mert van egy ember, aki valahogyan ezt testesíti meg. Aki a humanizmus szó mindkét értelmét ismeri.

Dicshimnuszok, lekerekített témák helyett kérdőjelekre végződő címek, műhelyforgácsok, groteszk miniatűrök sorakoznak itt. Hagyományváltozások jegyzőkönyvei, ahol klasszikus irodalmi művek delfinálódnak, műfordítódnak nyelvek és értelmező közösségek határát átlépve. Bizonyos műfajok önmaguk paródiájává válnak, szavak aranyozódnak és devalválódnak, szövegek és alkotók járnak ki és be a kánonok kapuján, mások beépülnek, lehallgatnak és elhallgatnak, (ön)cenzúráznak, 17. századi német novella szüremlik át egy Kádár-kori betiltott filmen, sokan peregrinálnak és emigrálnak, országokra rontanak, mások visszavonulót fújnak, kirohanásaikkal befelé törnek, vizet prédikálnak, töményet isznak, valós tapasztalataikat pedig kollektív toposzrendszerek gyűrik le újra és újra.

A szerzők közt a magyar kutatókon és más pályatársakon túl olasz, lengyel, cseh és holland tudósok írásait is megtaláljuk. Sajnos azonban nem minden szerző érhette meg a rendhagyó kötet rendhagyó megjelenését. Polcz Alaine, Hajnóczi Gábor, Kókay György, Borzsák István írásai így a legtermészetesebb, baráti közelségből szólnak, de immár az érthetetlen távolból is.

Az utolsó munkafázisban – tudjuk, csak viszonylagos pontossággal – megpróbáltuk a csaknem 180 írást tematikus csoportokba rendezni. Ha az Olvasó az egész kötetre kíváncsi, a letöltés után a PDF-be épített bookmarkokkal könnyedén mozoghat a fejezetek között. Aki csak egyes tanulmányokat szeretne elolvasni, lépjen tovább a különnyomatokhoz, ahol egyenként is letölthetők.

Csörsz Rumen István