Tarnai Andor munkássága
2004: Historia litteraria a XVIII. században
Az MTA Irodalomtudományi Intézetének XVIII. Századi Osztálya az egyetemek 18. századi kutatásokat végző magyar irodalom tanszékeivel közösen tudományos tanácskozást rendezett Historia litteraria a XVIII. században címmel Faludi Ferenc születésének 300., Tarnai Andor halálának 10. évfordulója alkalmából Budapesten, 2004. október 12–14-én. A tanácskozás alapeszméjét a kettős évfordulón kívül a 18. századi író, költő, műfordító és a 20. századi irodalomtudós életművének többszörös érintkezése adta. Az összekapcsolást mindenekelőtt az indokolta, hogy egyrészt Faludi munkássága már életében tárgyává vált a historia litterariának, a Halotti Beszéd átírásával pedig maga is tevékeny részesévé lett az irodalomtudomány történetének. Másrészt Tarnai Andor a 20. század második felében kétséget kizáróan a legtöbbet tette a 18. század tudománytörténetének és -elméletének feltárásáért; ő írta a hatkötetes magyar irodalomtörténet Faludi-fejezetét, s több tanulmányt szentelt Faludi életművének. Amint Faludi Ferenc új fejezetet nyitott a magyar irodalom történetében, Tarnai Andor is korszakos jelentőségű életművet hozott létre az irodalomtudományban. Akik személyesen ismerték, tudják, hogy tekintélyét fáradhatatlan munkával, a tények rendkívül széles körű ismeretével és tiszteletben tartásával érte el. Tudománytörténeti érvényű kezdeményezések sorát indította el és irányította, köztük a magyar irodalomtudomány és kritika történetének módszeres feldolgozását. Megírta a tervezett szintézis első kötetét, s a 18. század tudománytörténetét érintő tanulmányok egész sorát készítette.
A 2004. évi tanácskozás koncepcióját az azt egybehívó 1. körlevél ismertette, az elfogadott előadások címeit a 2. körlevél dokumentálta. Ezekből állott össze végül a tanácskozás programja. A konferencia előadásaiból Csörsz Rumen István, Hegedüs Béla és Tüskés Gábor Bretz Annamária közreműködésével azonos című tanulmánykötetet szerkesztett, amely 2006-ban jelent meg az Irodalomtudomány és kritika című, Tarnai Andor által alapított sorozatban.
2019: Konferencia Tarnai Andor emlékére
Az ELKH BTK Irodalomtudományi Intézet 2019. szeptember 24–25-én emlékkonferenciát rendezett Tarnai Andor halálának 25. évfordulója alkalmából. A konferencián olyan előadások hangzottak el, amelyek szorosan kapcsolódnak Tarnai Andor munkásságához és kutatási területeihez, és az életmű aktív használatáról tanúskodnak. Tarnai Andornak a források széleskörű és elmélyült ismeretén alapuló munkássága felölelte a Magyarország multietnikus régióiban létrejövő írásbeliség, különösen az irodalmi alkotások mögött feltárható elvek, hagyományok, hatások, korabeli kihívások, feladatok és célok viszonyrendszerét a középkortól a 19. század végéig, tudománytörténeti tárgyaiban pedig azon is túl. Két alapvető szemléleti iránya az irodalmi tudat (az irodalmi gondolkodás, az irodalmi önreflexió) történetének vizsgálata és az irodalmi művek mint az adott korszakba ágyazott, az intellektuális, esztétikai és politikai történésekkel – nemzetközi hatások figyelembevételével – reflektált kommunikatív viszonyt teremteni képes jelenségek sokrétű kontextualizálása volt. A konferencia előadásairól készült felvételek a Videotorium honlapon elérhetők.
A tanácskozás koncepcióját a konferenciafelhívás ismertette, majd az előadásokból összeállt a rendezvény programja is. A konferencia előadásaiból Papp Ingrid tanulmánykötetet szerkesztett, amely 2020-ban jelent meg.
2025: Tarnai Andor-emlékév
2025-ben az Irodalomtudományi Intézet Tarnai Andor születésének centenáriuma alkalmából emlékévet szervezett. Az emlékév célja, hogy a több évtizedes múlttal rendelkező Tarnai-hagyományt folytassa, új elemekkel gazdagítsa és tovább építse.
Folytonosság és megszakítottság, azonosulás és elkülönülés
2025. január 22-én került megrendezésre a Tarnai Andor-emlékév Folytonosság és megszakítottság, azonosulás és elkülönülés című nyitórendezvénye, amely kerekasztal-beszélgetés formájában valósult meg. Résztvevői (Bene Sándor, Dávidházi Péter, Hargittay Emil, Kecskeméti Gábor, Nagy László és Tüskés Gábor) Tarnai Andor munkásságáról és az abból kiinduló kutatásokról beszélgettek. A jeles irodalomtörténészek és kutatók meséltek egyetemi éveikről és Tarnai Andorhoz fűződő viszonyukról. Tarnai az ELTE egyetemi tanáraként és tanszékvezetőjeként mindnyájukat tehetségesnek ítélte és kiválasztotta az irodalomtörténészi hivatás művelésére, témát javasolt számukra és szemináriumi órák vagy szakmai konzultációk keretében tanácsaival látta el őket. Igazi emberi nagyságról téve tanúságot, sosem éreztette diákjaival saját tudásának, olvasottságának és széles látókörének kiterjedését, hanem mindig arra törekedett, hogy felemelje őket, és láttassa az irodalomtudományban lévő lehetőségeket. A Tarnai Andor halálát megelőző időszakról megható módon beszéltek a tanítványai; elmondták, hogy amikor már tisztában volt az elkerülhetetlennel, szavakban nem, cselekedeteiben azonban ténylegesen végrendelkezett, azaz felosztotta tanítványai között a számára kedves témákat. Gondoskodott arról, hogy témái megfelelő kezekbe kerüljenek, gazdagodjanak, és több évtized múlva is eredményt hozzanak. A 2025. év kivételes jelentőségű, hiszen Tarnai Andor születésének 100. évfordulója alkalmából a máig iskolateremtő hatású emberre, tudósra és akadémikusra emlékezünk.
A nyitórendezvényen felfedtük az emlékév emblémáját is, amely Tarnai kedves festőjének, id. Pieter Brueghelnek egy ma ismeretlen festménye alapján készült rézmetszet 1555 körülről. A Megpihenő katonák (Milites requiescentes) címet viselő nyomat a széles körben elterjedt és ünnepelt Brueghel-képek közé tartozik. A kora újkori szövegekben, főként latin és anyanyelvű szónoklatokban gyakran találkozunk a magasra nőtt, kiterjedt lombozatú fa képével, hasonlatával, metaforájával, allegóriájával, szimbólumával. A képet olyan kiemelkedő, tekintélyes, befolyásos és nagy hatású személyekre alkalmazták, akik közösségük alapjai, tartópillérei, védelmezői és támaszai voltak. Tarnai Andor máig ezt a szerepet tölti be nemcsak barátai, munkatársai és tanítványai életében, munkásságában és kutatásaiban, hanem a középkorral és a kora újkorral foglalkozó teljes hazai irodalomtudományban és eszmetörténetben.
Szöveg, korszak, paradigma: az irodalomtörténeti diskurzus Tarnai Andor életművében
2025. április 7–10. között került megrendezésre a Tarnai Andor-emlékév keretében a Szöveg, korszak, paradigma: az irodalomtörténeti diskurzus Tarnai Andor életművében című mesterkurzus. A 2017-ben kezdeményezett, éveken át az Irodalomtudományi Intézet Reneszánsz Osztálya és az MTA–BTK Hosszú Reformáció Kelet-Európában (1500–1800) Lendület Kutatócsoport együttműködésében megvalósult, majd a kutatási program lezárultával ismét a Reneszánsz Osztály által felkarolt tudományos rendezvény 2025-ben összekapcsolódott a Tarnai Andor személyiségére, munkásságára és kutatásainak tudományos jelentőségére való emlékezéssel.
A négynapos műhely- és tutori foglalkozások során a magyarországi és külföldi doktoranduszok az egyetemi képzésüket kiegészítő módszertani, forráshasználati, tudománytörténeti jártasság elsajátítására kaptak lehetőséget és szakmai újdonságokról értesültek. A mesterkurzus Tarnai Andor kutatási témáit és az általa érdemben vizsgált kérdéseket tekintette át, illetve rekontextualizálta ezeket a kortárs irodalomtörténeti kutatás horizontjában. A nyitónapon Tóth Zsombor, az Irodalomtudományi Intézet főmunkatársa köszöntötte a résztvevőket. Ezt követően került sor az első nap négy szemináriumára: az elsőt Bartók István, az Irodalomtudományi Intézet emeritusa tartotta, aki Tarnai Andor munkásságának egyik legfontosabb területéről, a kritikatörténetről beszélt; őt követte Szatmári Áron, az Irodalomtudományi Intézet segédmunkatársa, aki szemléletes példákon keresztül mutatta be, hogy a magyar nyelvű versszerzésre alkalmazott kora újkori műszavak és kifejezések miként alapozzák meg egy irodalomtörténeti folyamat létrejöttét, pontosabban az ütemhangsúlyos vers fogalomköre miként vált a magyar irodalomtörténeti elbeszélés egyik fontos kiindulópontjává. Az első nap délutánján Kecskeméti Gábor akadémikus, az Irodalomtudományi Intézet igazgatója tartott szemináriumot, aki Tarnai Andor munkásságának mérföldköveiről és a hosszú 18. század korszakfogalmáról beszélt. Őt követte Móré Tünde, az Irodalomtudományi Intézet segédmunkatársa, aki a kora újkori neolatin irodalomról tartott prezentációval kísért bemutatót. A második napon Bene Sándor, az Irodalomtudományi Intézet tanácsadója és Papp Ingrid, az Irodalomtudományi Intézet munkatársa tartottak szemináriumot, akik a Magyar Királyságban megragadható Hungarus-tudatról és nemesi identitástudatról beszéltek. Délután Szilágyi Emőke Rita, az Irodalomtudományi Intézet munkatársa gazdag szemléltető anyaggal illusztrálva beszélt a Magyar Királyság többnyelvű irodalmáról és annak kéziratos forrásairól. Ezt követően a mesterkurzus résztvevői átvonultak a Tarnai-díj ünnepélyes átadására. Idén Bolonyai Gábor, az ELTE BTK habilitált egyetemi docense kapta a díjat. A díjátadót a Tarnai Andor életéből és könyveiből összeállított kamarakiállítás megnyitója követte. Mind a mesterkurzus, mind pedig a díjátadó résztvevői szép számmal részt vettek a kiállításon és az azt követő megvendégelésen. A harmadik napon további négy szemináriumra került sor: Lengyel Réka, az Irodalomtudományi Intézet főmunkatársa Robert Dodsley angol író The Oeconomy of Human Life című művéről beszélt. Előadásában bemutatta, hogy hogyan tették lehetővé a ma rendelkezésre álló digitális kutatási feltételek a magyar változatok alapjául szolgáló német és francia kiadások azonosítását. Ezt követte Tóth Zsombor szemináriuma, aki Tarnai korszakfogalmával összefüggő, kéziratban fennmaradt olyan fordításszövegeket mutatott be, amelyeket francia hugenották írásai alapján készítettek. A délutánt Draskóczy Eszter, az Irodalomtudományi Intézet munkatársának előadása nyitotta, aki Tarnai A Halotti Beszéd retorikája című tanulmányából kiindulva mutatta be azokat az irodalomtörténeti és filológiai érveléseket, amelyek a legkorábbi latin betűs, szinte egészében magyar nyelvű szövegemlékünk használatáról és szerzőjéről folytak. A mesterkurzus első három napja alatt a résztvevőknek lehetőségük nyílott tehát mind szemináriumok, mind előadások meghallgatására, amelyeket kivétel nélkül alapos megbeszélés követett. A negyedik, zárónapon a magyarországi és külföldi doktoranduszok mutatták be prezentációval kísért előadásaikon a saját kutatásaikat, amelyekről az intézet kutatói mondtak építő véleményt és adtak tanácsot a további folytatáshoz. Ezt követően átadásra került a doktoranduszok számára a jelenlétüket és a kiváló teljesítményüket igazoló oklevél. A mesterkurzus négy napja jó hangulatban és családias légkörben telt.
Kamarakiállítás Tarnai Andor életéből és könyveiből
2025. április 8-án került sorra a Tarnai Andor-emlékév Tarnai Andor életéből és könyveiből című kamarakiállításának megnyitója. A kiállítás Tarnai Andor hagyatékának néhány személyes emlékén, családi fényképén és szakmai díján keresztül kalauzolta a látogatókat egy különlegesen gazdag életúton és hozta közelebb kivételes személyiségét. A Tarnai-kiállításnak a BTK Irodalomtudományi Intézet Eötvös Könyvtára adott otthont, április 8-a és június 3-a között tekinthették meg az érdeklődők a kiállított tárgyakat.
A megnyitó a Tarnai Andor-díj átadását követően valósult meg. A kiállítás törzsanyagát Tarnai Andor családja, tanítványai és barátai bocsátották a rendelkezésünkre. Négy tárlót töltöttek meg a kiállított fényképek, könyvek és személyes tárgyak. Az első tárlóban a Tarnai Andornak dedikált könyvek voltak elhelyezve. Tarnai magánkönyvtárának dedikált könyvei közül a legérdekesebbeket válogattuk ki, amelyek szemléletesen mutatták be Tarnai kapcsolatrendszerét és irodalomtörténész kollégáihoz fűződő baráti viszonyát. Látható volt például Tarnai atyai barátjának és mentorának, Keresztury Dezső irodalomtörténésznek 1975. december 7-én kelt – tőle nem szokatlan módon: verses – dedikációja, amely a következőképpen szól: A „mindennapi Bandikának”, hogy Bécsben se felejtse el, mit jó filosznak tudni kell: jó vón’, ha többet olvasnának! Szeretettel: KD. Tarnai a hetvenes évek közepén a bécsi egyetem vendégtanára volt, s ahogy az ajánlásból is kitűnik, baráti kapcsolata nem szakadt meg az ekkor már akadémikussá (újra)választott szerzőtársával, akivel korábban Batsányi János kritikai kiadásának sorozatát elkészítették. Tudtak egymásról és figyeltek egymásra.
A következő három tárló időrendi sorrendben mutatta be Tarnai életének fontosabb eseményeit. Az első Tarnai diákkori és fiatal felnőttkori képeit tartalmazta, a legkorábbi kép 1935 augusztusában, az egri ciszterci gimnáziumba való beiratkozása előtt, a legkésőbbi pedig az 50-es években készült. Helyet kaptak a képek között az egyetemi indexei, amelyekből megismerhettük a tanárai nevét, akik elősegítették Tarnai irodalomtörténészi pályára való felkészülését. A második tárlóban Tarnai munkásságának, az Irodalomtudományi Intézetben betöltött szerepének, németországi kutatóútjainak és megjelent műveinek a bemutatására helyeződött a hangsúly, itt látható volt például középkoros korszakmonográfiája, „A magyar nyelvet írni kezdik”: Irodalmi gondolkodás a középkori Magyarországon. A harmadik tárló Tarnai utolsó éveinek képeit, 1990 májusában a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választásának oklevelét, majd az elmúlt évtizedekben a reá való emlékezés tárgyait tartalmazta, például a neki szentelt emlékkonferenciák tanulmányköteteit és a Tarnai-díj érmét, amely 2006 óta az irodalomtudomány és a kritika történetével kapcsolatos kutatások kiemelkedő eredményeinek elismerésére szolgál, díjazottjai évenként az irodalomtudomány jeles képviselői. E tárlóban helyet kapott még az érmen is felbukkanó, sűrű cigarettafüst forrása, egy bontatlan csomag Románc cigaretta, Tarnai szokott márkája, amely íróasztalából került elő. A kiállítás részét képezte az írógép, amelyen a tanulmányait írta, és egy róla, már a halála után készült festmény, amelyet egykori egri iskolatársa készített.
Kecskeméti Gábor akadémikus, az Irodalomtudományi Intézet igazgatója nyitotta meg a kiállítást és ismertette Tarnai Andor tárgyi hagyatékát. A Tarnainak szóló dedikációkat felhasználva szemléletesen mutatta be a neves irodalomtörténész barátaival, tanítványaival és munkatársaival kialakított kapcsolatát, amely összekapcsolódott az irodalom iránti elkötelezett szeretettel. A kiállítás nagy számú érdeklődőt vonzott, akik maguk is sokféle szálon kapcsolódnak a Tarnai-hagyományhoz és építik azt tovább.
„Hagyományőrzés és önbecsülés”
„Hagyományőrzés és önbecsülés”: Száz éve született Tarnai Andor címmel 2025. május 28–31. között Veszprémben rendezte meg éves tudományos konferenciáját az Irodalomtudományi Intézet Reneszánsz osztálya, együttműködve az egyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékeivel, doktori programjaival és más kutatóműhelyekkel. A tanácskozás koncepcióját a konferenciafelhívás ismertette, majd az előadásokból összeállt a rendezvény programja is.
A reneszánsz- és barokk-kutatók ötvenhatodik alkalommal megtartott éves nagykonferenciájának első ízben adott otthont Veszprém városa. A tanácskozást a budapesti intézmény helyi házigazda vagy társszervező partnerintézmény nélkül rendezte meg és bonyolította le. Az MTA Veszprémi Területi Bizottsága helyszínt biztosított a konferencia számára, és vendégszerető módon fogadta a reneszánsz- és barokk-kutatók közösségét. A 2025. év kivételes jelentőségű, hiszen az MTA alapításának 200. évfordulója mellett Tarnai Andor születésének 100. évfordulója alkalmából a kivételes emberre, tudósra és akadémikusra is emlékezünk. Tarnai kiterjedt munkássága a mai napig az irodalomtörténészek több nemzedéke számára meghatározó jelentőségű. A tanácskozás helyszínéül azért választottuk Veszprémet, hogy közel lehessünk a Tarnai Andor számára kedves Lovashoz, amely végső nyughelye lett.
A nyitónapon Kecskeméti Gábor akadémikus, az Irodalomtudományi Intézet igazgatója köszöntötte a résztvevőket. Ezt követően került sor a Klaniczay Tibor-díj átadására, amelyet idén az Irodalomtudományi Intézet munkatársa, Békés Enikő kapott 2024-ben megjelent kritikai szövegkiadásáért Galeotto Marzio De doctrina promiscua című művéből. A konferencia tudományos üléseinek sorát három plenáris előadás nyitotta meg. Kecskeméti Gábor Száz éve született Tarnai Andor: „Hagyományőrzés és önbecsülés” címmel tartott előadást, amelyben részletesen bemutatta a Tarnai Andor munkásságában kidolgozott két fogalom, az irodalmi és az irodalomtörténeti hagyomány különbözőségét, és az ezekkel szorosan, részint történeti, részint tipológiai szempontból összekapcsolódó kategóriát, az önbecsülést és ennek szinonimáit. Tarnai az önbecsülés terminus értékű kidolgozását először a középkor kritikatörténeti gondolkodásában, a honfoglalást önmaguk érdemének tulajdonító nemesek megnyilvánulásaira alkalmazta, amelynek összetevője a katonai kiválóság öntudata és a szülőföld szeretete. Kecskeméti előadásában ismertette az önbecsülés és az öntudat irodalomtörténeti korszakokon átívelő változásait, irodalmiasodásukat, vagyis az írástudó szakértelmiséghez való kapcsolódásukat, valamint azokat a társadalmi rétegeket, amelyekben a fogalmak formálódása végbement. Tóth Zsombor, az Irodalomtudományi Intézet főmunkatársa a hosszú 18. század korszakfogalmáról és az ezzel összefüggő, kéziratban fennmaradt olyan fordításszövegekről beszélt, amelyeket francia hugenották írásai alapján készítettek. Tóth Gergely, a Történettudományi Intézet munkatársa Bél Mátyás Hungarus-tudatának sajátos formájáról tartott szemléletes előadást. A plenáris előadások széles horizontot megnyitó problémafelvetéseihez a konferencia folyamán tematikusan és időrendben kapcsolódott a négy nap alatt harmincnyolc magas színvonalon megtartott tudományos előadás, amelyek a Hungarus-tudat, a középkori, a kora újkori, a 18. századi kritikatörténeti gondolkodás és a könyvtár- és szövegtörténet szempontjából tekintették át a Tarnai Andor munkásságához kapcsolódó kutatási eredményeket. Ez a tematikai sokszínűség nagyszámú magyarországi résztvevőt vonzott, akik hozzászólásaikkal és kérdéseikkel gazdagították a tanácskozást. Hosszú ideje nem vett rész ennyi egyetemi hallgató, doktorandusz és kutató Rebakucs-konferencián.
A konferencia pénteki napján kirándulást tettünk Felsőörsre, Lovasra, Pécselyre és Nagyvázsonyba. Lovason megkoszorúztuk Tarnai Andor sírját, ahol Kondorosi Éva akadémikussal, Tarnai leányával megemlékeztünk a kivételes emberről, aki már harmincegy esztendeje nem lehet köztünk és további művekkel már nem gazdagíthatja az irodalomtudományt.
A konferencia zárónapján Tarnai munkásságának 18–19. századi vonatkozásai kerültek előtérbe. Előadásokat hallhattunk – a teljesség igénye nélkül – a Kemény-eposzról, Ungvárnémeti Tóth László költészetéről, az egyházi elit tagjairól és a Batsányi kritikai kiadásról.
Az MTA Irodalomtudományi Intézetének XVIII. Századi Osztálya az egyetemek 18. századi kutatásokat végző magyar irodalom tanszékeivel közösen tudományos tanácskozást rendezett Historia litteraria a XVIII. században címmel Faludi Ferenc születésének 300., Tarnai Andor halálának 10. évfordulója alkalmából Budapesten, 2004. október 12–14-én. A tanácskozás alapeszméjét a kettős évfordulón kívül a 18. századi író, költő, műfordító és a 20. századi irodalomtudós életművének többszörös érintkezése adta. Az összekapcsolást mindenekelőtt az indokolta, hogy egyrészt Faludi munkássága már életében tárgyává vált a historia litterariának, a Halotti Beszéd átírásával pedig maga is tevékeny részesévé lett az irodalomtudomány történetének. Másrészt Tarnai Andor a 20. század második felében kétséget kizáróan a legtöbbet tette a 18. század tudománytörténetének és -elméletének feltárásáért; ő írta a hatkötetes magyar irodalomtörténet Faludi-fejezetét, s több tanulmányt szentelt Faludi életművének. Amint Faludi Ferenc új fejezetet nyitott a magyar irodalom történetében, Tarnai Andor is korszakos jelentőségű életművet hozott létre az irodalomtudományban. Akik személyesen ismerték, tudják, hogy tekintélyét fáradhatatlan munkával, a tények rendkívül széles körű ismeretével és tiszteletben tartásával érte el. Tudománytörténeti érvényű kezdeményezések sorát indította el és irányította, köztük a magyar irodalomtudomány és kritika történetének módszeres feldolgozását. Megírta a tervezett szintézis első kötetét, s a 18. század tudománytörténetét érintő tanulmányok egész sorát készítette.A 2004. évi tanácskozás koncepcióját az azt egybehívó 1. körlevél ismertette, az elfogadott előadások címeit a 2. körlevél dokumentálta. Ezekből állott össze végül a tanácskozás programja. A konferencia előadásaiból Csörsz Rumen István, Hegedüs Béla és Tüskés Gábor Bretz Annamária közreműködésével azonos című tanulmánykötetet szerkesztett, amely 2006-ban jelent meg az Irodalomtudomány és kritika című, Tarnai Andor által alapított sorozatban.
2019: Konferencia Tarnai Andor emlékére
Az ELKH BTK Irodalomtudományi Intézet 2019. szeptember 24–25-én emlékkonferenciát rendezett Tarnai Andor halálának 25. évfordulója alkalmából. A konferencián olyan előadások hangzottak el, amelyek szorosan kapcsolódnak Tarnai Andor munkásságához és kutatási területeihez, és az életmű aktív használatáról tanúskodnak. Tarnai Andornak a források széleskörű és elmélyült ismeretén alapuló munkássága felölelte a Magyarország multietnikus régióiban létrejövő írásbeliség, különösen az irodalmi alkotások mögött feltárható elvek, hagyományok, hatások, korabeli kihívások, feladatok és célok viszonyrendszerét a középkortól a 19. század végéig, tudománytörténeti tárgyaiban pedig azon is túl. Két alapvető szemléleti iránya az irodalmi tudat (az irodalmi gondolkodás, az irodalmi önreflexió) történetének vizsgálata és az irodalmi művek mint az adott korszakba ágyazott, az intellektuális, esztétikai és politikai történésekkel – nemzetközi hatások figyelembevételével – reflektált kommunikatív viszonyt teremteni képes jelenségek sokrétű kontextualizálása volt. A konferencia előadásairól készült felvételek a Videotorium honlapon elérhetők.A tanácskozás koncepcióját a konferenciafelhívás ismertette, majd az előadásokból összeállt a rendezvény programja is. A konferencia előadásaiból Papp Ingrid tanulmánykötetet szerkesztett, amely 2020-ban jelent meg.
2025: Tarnai Andor-emlékév
2025-ben az Irodalomtudományi Intézet Tarnai Andor születésének centenáriuma alkalmából emlékévet szervezett. Az emlékév célja, hogy a több évtizedes múlttal rendelkező Tarnai-hagyományt folytassa, új elemekkel gazdagítsa és tovább építse.Folytonosság és megszakítottság, azonosulás és elkülönülés
2025. január 22-én került megrendezésre a Tarnai Andor-emlékév Folytonosság és megszakítottság, azonosulás és elkülönülés című nyitórendezvénye, amely kerekasztal-beszélgetés formájában valósult meg. Résztvevői (Bene Sándor, Dávidházi Péter, Hargittay Emil, Kecskeméti Gábor, Nagy László és Tüskés Gábor) Tarnai Andor munkásságáról és az abból kiinduló kutatásokról beszélgettek. A jeles irodalomtörténészek és kutatók meséltek egyetemi éveikről és Tarnai Andorhoz fűződő viszonyukról. Tarnai az ELTE egyetemi tanáraként és tanszékvezetőjeként mindnyájukat tehetségesnek ítélte és kiválasztotta az irodalomtörténészi hivatás művelésére, témát javasolt számukra és szemináriumi órák vagy szakmai konzultációk keretében tanácsaival látta el őket. Igazi emberi nagyságról téve tanúságot, sosem éreztette diákjaival saját tudásának, olvasottságának és széles látókörének kiterjedését, hanem mindig arra törekedett, hogy felemelje őket, és láttassa az irodalomtudományban lévő lehetőségeket. A Tarnai Andor halálát megelőző időszakról megható módon beszéltek a tanítványai; elmondták, hogy amikor már tisztában volt az elkerülhetetlennel, szavakban nem, cselekedeteiben azonban ténylegesen végrendelkezett, azaz felosztotta tanítványai között a számára kedves témákat. Gondoskodott arról, hogy témái megfelelő kezekbe kerüljenek, gazdagodjanak, és több évtized múlva is eredményt hozzanak. A 2025. év kivételes jelentőségű, hiszen Tarnai Andor születésének 100. évfordulója alkalmából a máig iskolateremtő hatású emberre, tudósra és akadémikusra emlékezünk.A nyitórendezvényen felfedtük az emlékév emblémáját is, amely Tarnai kedves festőjének, id. Pieter Brueghelnek egy ma ismeretlen festménye alapján készült rézmetszet 1555 körülről. A Megpihenő katonák (Milites requiescentes) címet viselő nyomat a széles körben elterjedt és ünnepelt Brueghel-képek közé tartozik. A kora újkori szövegekben, főként latin és anyanyelvű szónoklatokban gyakran találkozunk a magasra nőtt, kiterjedt lombozatú fa képével, hasonlatával, metaforájával, allegóriájával, szimbólumával. A képet olyan kiemelkedő, tekintélyes, befolyásos és nagy hatású személyekre alkalmazták, akik közösségük alapjai, tartópillérei, védelmezői és támaszai voltak. Tarnai Andor máig ezt a szerepet tölti be nemcsak barátai, munkatársai és tanítványai életében, munkásságában és kutatásaiban, hanem a középkorral és a kora újkorral foglalkozó teljes hazai irodalomtudományban és eszmetörténetben.
Szöveg, korszak, paradigma: az irodalomtörténeti diskurzus Tarnai Andor életművében
2025. április 7–10. között került megrendezésre a Tarnai Andor-emlékév keretében a Szöveg, korszak, paradigma: az irodalomtörténeti diskurzus Tarnai Andor életművében című mesterkurzus. A 2017-ben kezdeményezett, éveken át az Irodalomtudományi Intézet Reneszánsz Osztálya és az MTA–BTK Hosszú Reformáció Kelet-Európában (1500–1800) Lendület Kutatócsoport együttműködésében megvalósult, majd a kutatási program lezárultával ismét a Reneszánsz Osztály által felkarolt tudományos rendezvény 2025-ben összekapcsolódott a Tarnai Andor személyiségére, munkásságára és kutatásainak tudományos jelentőségére való emlékezéssel.
A négynapos műhely- és tutori foglalkozások során a magyarországi és külföldi doktoranduszok az egyetemi képzésüket kiegészítő módszertani, forráshasználati, tudománytörténeti jártasság elsajátítására kaptak lehetőséget és szakmai újdonságokról értesültek. A mesterkurzus Tarnai Andor kutatási témáit és az általa érdemben vizsgált kérdéseket tekintette át, illetve rekontextualizálta ezeket a kortárs irodalomtörténeti kutatás horizontjában. A nyitónapon Tóth Zsombor, az Irodalomtudományi Intézet főmunkatársa köszöntötte a résztvevőket. Ezt követően került sor az első nap négy szemináriumára: az elsőt Bartók István, az Irodalomtudományi Intézet emeritusa tartotta, aki Tarnai Andor munkásságának egyik legfontosabb területéről, a kritikatörténetről beszélt; őt követte Szatmári Áron, az Irodalomtudományi Intézet segédmunkatársa, aki szemléletes példákon keresztül mutatta be, hogy a magyar nyelvű versszerzésre alkalmazott kora újkori műszavak és kifejezések miként alapozzák meg egy irodalomtörténeti folyamat létrejöttét, pontosabban az ütemhangsúlyos vers fogalomköre miként vált a magyar irodalomtörténeti elbeszélés egyik fontos kiindulópontjává. Az első nap délutánján Kecskeméti Gábor akadémikus, az Irodalomtudományi Intézet igazgatója tartott szemináriumot, aki Tarnai Andor munkásságának mérföldköveiről és a hosszú 18. század korszakfogalmáról beszélt. Őt követte Móré Tünde, az Irodalomtudományi Intézet segédmunkatársa, aki a kora újkori neolatin irodalomról tartott prezentációval kísért bemutatót. A második napon Bene Sándor, az Irodalomtudományi Intézet tanácsadója és Papp Ingrid, az Irodalomtudományi Intézet munkatársa tartottak szemináriumot, akik a Magyar Királyságban megragadható Hungarus-tudatról és nemesi identitástudatról beszéltek. Délután Szilágyi Emőke Rita, az Irodalomtudományi Intézet munkatársa gazdag szemléltető anyaggal illusztrálva beszélt a Magyar Királyság többnyelvű irodalmáról és annak kéziratos forrásairól. Ezt követően a mesterkurzus résztvevői átvonultak a Tarnai-díj ünnepélyes átadására. Idén Bolonyai Gábor, az ELTE BTK habilitált egyetemi docense kapta a díjat. A díjátadót a Tarnai Andor életéből és könyveiből összeállított kamarakiállítás megnyitója követte. Mind a mesterkurzus, mind pedig a díjátadó résztvevői szép számmal részt vettek a kiállításon és az azt követő megvendégelésen. A harmadik napon további négy szemináriumra került sor: Lengyel Réka, az Irodalomtudományi Intézet főmunkatársa Robert Dodsley angol író The Oeconomy of Human Life című művéről beszélt. Előadásában bemutatta, hogy hogyan tették lehetővé a ma rendelkezésre álló digitális kutatási feltételek a magyar változatok alapjául szolgáló német és francia kiadások azonosítását. Ezt követte Tóth Zsombor szemináriuma, aki Tarnai korszakfogalmával összefüggő, kéziratban fennmaradt olyan fordításszövegeket mutatott be, amelyeket francia hugenották írásai alapján készítettek. A délutánt Draskóczy Eszter, az Irodalomtudományi Intézet munkatársának előadása nyitotta, aki Tarnai A Halotti Beszéd retorikája című tanulmányából kiindulva mutatta be azokat az irodalomtörténeti és filológiai érveléseket, amelyek a legkorábbi latin betűs, szinte egészében magyar nyelvű szövegemlékünk használatáról és szerzőjéről folytak. A mesterkurzus első három napja alatt a résztvevőknek lehetőségük nyílott tehát mind szemináriumok, mind előadások meghallgatására, amelyeket kivétel nélkül alapos megbeszélés követett. A negyedik, zárónapon a magyarországi és külföldi doktoranduszok mutatták be prezentációval kísért előadásaikon a saját kutatásaikat, amelyekről az intézet kutatói mondtak építő véleményt és adtak tanácsot a további folytatáshoz. Ezt követően átadásra került a doktoranduszok számára a jelenlétüket és a kiváló teljesítményüket igazoló oklevél. A mesterkurzus négy napja jó hangulatban és családias légkörben telt.
Kamarakiállítás Tarnai Andor életéből és könyveiből
2025. április 8-án került sorra a Tarnai Andor-emlékév Tarnai Andor életéből és könyveiből című kamarakiállításának megnyitója. A kiállítás Tarnai Andor hagyatékának néhány személyes emlékén, családi fényképén és szakmai díján keresztül kalauzolta a látogatókat egy különlegesen gazdag életúton és hozta közelebb kivételes személyiségét. A Tarnai-kiállításnak a BTK Irodalomtudományi Intézet Eötvös Könyvtára adott otthont, április 8-a és június 3-a között tekinthették meg az érdeklődők a kiállított tárgyakat.
A megnyitó a Tarnai Andor-díj átadását követően valósult meg. A kiállítás törzsanyagát Tarnai Andor családja, tanítványai és barátai bocsátották a rendelkezésünkre. Négy tárlót töltöttek meg a kiállított fényképek, könyvek és személyes tárgyak. Az első tárlóban a Tarnai Andornak dedikált könyvek voltak elhelyezve. Tarnai magánkönyvtárának dedikált könyvei közül a legérdekesebbeket válogattuk ki, amelyek szemléletesen mutatták be Tarnai kapcsolatrendszerét és irodalomtörténész kollégáihoz fűződő baráti viszonyát. Látható volt például Tarnai atyai barátjának és mentorának, Keresztury Dezső irodalomtörténésznek 1975. december 7-én kelt – tőle nem szokatlan módon: verses – dedikációja, amely a következőképpen szól: A „mindennapi Bandikának”, hogy Bécsben se felejtse el, mit jó filosznak tudni kell: jó vón’, ha többet olvasnának! Szeretettel: KD. Tarnai a hetvenes évek közepén a bécsi egyetem vendégtanára volt, s ahogy az ajánlásból is kitűnik, baráti kapcsolata nem szakadt meg az ekkor már akadémikussá (újra)választott szerzőtársával, akivel korábban Batsányi János kritikai kiadásának sorozatát elkészítették. Tudtak egymásról és figyeltek egymásra.A következő három tárló időrendi sorrendben mutatta be Tarnai életének fontosabb eseményeit. Az első Tarnai diákkori és fiatal felnőttkori képeit tartalmazta, a legkorábbi kép 1935 augusztusában, az egri ciszterci gimnáziumba való beiratkozása előtt, a legkésőbbi pedig az 50-es években készült. Helyet kaptak a képek között az egyetemi indexei, amelyekből megismerhettük a tanárai nevét, akik elősegítették Tarnai irodalomtörténészi pályára való felkészülését. A második tárlóban Tarnai munkásságának, az Irodalomtudományi Intézetben betöltött szerepének, németországi kutatóútjainak és megjelent műveinek a bemutatására helyeződött a hangsúly, itt látható volt például középkoros korszakmonográfiája, „A magyar nyelvet írni kezdik”: Irodalmi gondolkodás a középkori Magyarországon. A harmadik tárló Tarnai utolsó éveinek képeit, 1990 májusában a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választásának oklevelét, majd az elmúlt évtizedekben a reá való emlékezés tárgyait tartalmazta, például a neki szentelt emlékkonferenciák tanulmányköteteit és a Tarnai-díj érmét, amely 2006 óta az irodalomtudomány és a kritika történetével kapcsolatos kutatások kiemelkedő eredményeinek elismerésére szolgál, díjazottjai évenként az irodalomtudomány jeles képviselői. E tárlóban helyet kapott még az érmen is felbukkanó, sűrű cigarettafüst forrása, egy bontatlan csomag Románc cigaretta, Tarnai szokott márkája, amely íróasztalából került elő. A kiállítás részét képezte az írógép, amelyen a tanulmányait írta, és egy róla, már a halála után készült festmény, amelyet egykori egri iskolatársa készített.
Kecskeméti Gábor akadémikus, az Irodalomtudományi Intézet igazgatója nyitotta meg a kiállítást és ismertette Tarnai Andor tárgyi hagyatékát. A Tarnainak szóló dedikációkat felhasználva szemléletesen mutatta be a neves irodalomtörténész barátaival, tanítványaival és munkatársaival kialakított kapcsolatát, amely összekapcsolódott az irodalom iránti elkötelezett szeretettel. A kiállítás nagy számú érdeklődőt vonzott, akik maguk is sokféle szálon kapcsolódnak a Tarnai-hagyományhoz és építik azt tovább.
„Hagyományőrzés és önbecsülés”
„Hagyományőrzés és önbecsülés”: Száz éve született Tarnai Andor címmel 2025. május 28–31. között Veszprémben rendezte meg éves tudományos konferenciáját az Irodalomtudományi Intézet Reneszánsz osztálya, együttműködve az egyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékeivel, doktori programjaival és más kutatóműhelyekkel. A tanácskozás koncepcióját a konferenciafelhívás ismertette, majd az előadásokból összeállt a rendezvény programja is.
A reneszánsz- és barokk-kutatók ötvenhatodik alkalommal megtartott éves nagykonferenciájának első ízben adott otthont Veszprém városa. A tanácskozást a budapesti intézmény helyi házigazda vagy társszervező partnerintézmény nélkül rendezte meg és bonyolította le. Az MTA Veszprémi Területi Bizottsága helyszínt biztosított a konferencia számára, és vendégszerető módon fogadta a reneszánsz- és barokk-kutatók közösségét. A 2025. év kivételes jelentőségű, hiszen az MTA alapításának 200. évfordulója mellett Tarnai Andor születésének 100. évfordulója alkalmából a kivételes emberre, tudósra és akadémikusra is emlékezünk. Tarnai kiterjedt munkássága a mai napig az irodalomtörténészek több nemzedéke számára meghatározó jelentőségű. A tanácskozás helyszínéül azért választottuk Veszprémet, hogy közel lehessünk a Tarnai Andor számára kedves Lovashoz, amely végső nyughelye lett.A nyitónapon Kecskeméti Gábor akadémikus, az Irodalomtudományi Intézet igazgatója köszöntötte a résztvevőket. Ezt követően került sor a Klaniczay Tibor-díj átadására, amelyet idén az Irodalomtudományi Intézet munkatársa, Békés Enikő kapott 2024-ben megjelent kritikai szövegkiadásáért Galeotto Marzio De doctrina promiscua című művéből. A konferencia tudományos üléseinek sorát három plenáris előadás nyitotta meg. Kecskeméti Gábor Száz éve született Tarnai Andor: „Hagyományőrzés és önbecsülés” címmel tartott előadást, amelyben részletesen bemutatta a Tarnai Andor munkásságában kidolgozott két fogalom, az irodalmi és az irodalomtörténeti hagyomány különbözőségét, és az ezekkel szorosan, részint történeti, részint tipológiai szempontból összekapcsolódó kategóriát, az önbecsülést és ennek szinonimáit. Tarnai az önbecsülés terminus értékű kidolgozását először a középkor kritikatörténeti gondolkodásában, a honfoglalást önmaguk érdemének tulajdonító nemesek megnyilvánulásaira alkalmazta, amelynek összetevője a katonai kiválóság öntudata és a szülőföld szeretete. Kecskeméti előadásában ismertette az önbecsülés és az öntudat irodalomtörténeti korszakokon átívelő változásait, irodalmiasodásukat, vagyis az írástudó szakértelmiséghez való kapcsolódásukat, valamint azokat a társadalmi rétegeket, amelyekben a fogalmak formálódása végbement. Tóth Zsombor, az Irodalomtudományi Intézet főmunkatársa a hosszú 18. század korszakfogalmáról és az ezzel összefüggő, kéziratban fennmaradt olyan fordításszövegekről beszélt, amelyeket francia hugenották írásai alapján készítettek. Tóth Gergely, a Történettudományi Intézet munkatársa Bél Mátyás Hungarus-tudatának sajátos formájáról tartott szemléletes előadást. A plenáris előadások széles horizontot megnyitó problémafelvetéseihez a konferencia folyamán tematikusan és időrendben kapcsolódott a négy nap alatt harmincnyolc magas színvonalon megtartott tudományos előadás, amelyek a Hungarus-tudat, a középkori, a kora újkori, a 18. századi kritikatörténeti gondolkodás és a könyvtár- és szövegtörténet szempontjából tekintették át a Tarnai Andor munkásságához kapcsolódó kutatási eredményeket. Ez a tematikai sokszínűség nagyszámú magyarországi résztvevőt vonzott, akik hozzászólásaikkal és kérdéseikkel gazdagították a tanácskozást. Hosszú ideje nem vett rész ennyi egyetemi hallgató, doktorandusz és kutató Rebakucs-konferencián.A konferencia pénteki napján kirándulást tettünk Felsőörsre, Lovasra, Pécselyre és Nagyvázsonyba. Lovason megkoszorúztuk Tarnai Andor sírját, ahol Kondorosi Éva akadémikussal, Tarnai leányával megemlékeztünk a kivételes emberről, aki már harmincegy esztendeje nem lehet köztünk és további művekkel már nem gazdagíthatja az irodalomtudományt.A konferencia zárónapján Tarnai munkásságának 18–19. századi vonatkozásai kerültek előtérbe. Előadásokat hallhattunk – a teljesség igénye nélkül – a Kemény-eposzról, Ungvárnémeti Tóth László költészetéről, az egyházi elit tagjairól és a Batsányi kritikai kiadásról.
Tarnai Andor élete
● Nyitólap
● Életrajzi összefoglaló
Tarnai Andor művei
● Szövegkiadások
● Monográfiák
● Tanulmányok
● Lexikoncikkek
● Recenziók
● Alkalmi írások
● Szerkesztett kötetek
Tarnai Andorról
● Interjúk
● Méltatások, emlékezések
● Szépirodalom
A Tarnai-hagyomány
● Emlékhelyek
● Tarnai-díj
● Emlékkonferenciák
© MTA BTK Irodalomtudományi Intézet, 2019
ELKH BTK Irodalomtudományi Intézet 2019.09–2023.08.
HUN-REN BTK Irodalomtudományi Intézet 2023.09–2025.07.
ELTE HTK Irodalomtudományi Kutatóintézet 2025.08–
ELKH BTK Irodalomtudományi Intézet 2019.09–2023.08.
HUN-REN BTK Irodalomtudományi Intézet 2023.09–2025.07.
ELTE HTK Irodalomtudományi Kutatóintézet 2025.08–